2015. február 17., kedd
2015. február 16., hétfő
2015. február 15., vasárnap
2015. február 14., szombat
2015. február 13., péntek
2015. február 12., csütörtök
2015. február 11., szerda
2015. február 10., kedd
2015. február 9., hétfő
2015. február 8., vasárnap
2015. február 7., szombat
2015. február 6., péntek
2015. február 5., csütörtök
2015. február 4., szerda
2015. január 31., szombat
2015. január 30., péntek
2015. január 29., csütörtök
2015. január 28., szerda
2015. január 27., kedd
2015. január 26., hétfő
2015. január 25., vasárnap
2015. január 24., szombat
2015. január 23., péntek
2015. január 22., csütörtök
2015. január 17., szombat
2015. január 16., péntek
2015. január 15., csütörtök
2015. január 14., szerda
2015. január 13., kedd
2015. január 12., hétfő
2015. január 11., vasárnap
2015. január 10., szombat
2015. január 9., péntek
2015. január 8., csütörtök
2015. január 7., szerda
Ferences testvérek
Hogyan kerültek Dévára, erre a ma megyejogú városra a ferencesek? Ritkán szoktunk ilyen gyökereket kereső részletkérdéseket feltenni. Sokáig még térképen sem néztem meg, hogy hol is állhat a ferences templom. A lényeg, hogy Böjte Csaba végzi a munkáját a rábízottakkal és a testvérekkel együtt. Mit is számít, hogy Déva népessége 60 ezret meghaladó, hogy az itt élő magyar kisebbség 5000 fő körüli.
A Maros völgyében épült város a festői szépségű várhegy teszi még látványosabbá. Közel 200 méteres szintkülönbséget jelenítve meg a városon belül. Már a XIII. században feltűnik a város neve Dewa alakban IV. Béla királyunk uralkodásának idején. A név eredetére több teória is született, annak megfelelően ki milyen nyelvekkel foglalatoskodott, származtatják szláv, román, magyar szavakból is. Lehet, hogy leány, vagy vár a jelentése elképzeléstől függően.
A vár helyén már a Római-birodalom idejében is erődítmény állt. A források szerint IV. Béla király a Tatárjárást követően a várat helyreállítatta, tehát előtte is állnia kellett már. Az ezt követő csetepatékról már több az információ. Egy szomorú epizód kötődik a várhoz, miszerint egri hősünket Dobó István várkapitányt itt tartották fogságban. A Habsburg igazságszolgáltatás ettől sem tűnik jobb színben, mint amilyen lehetett.
… A lényeg, hogy Böjte Csaba végzi a munkáját a rábízottakkal és a…
2015. január 6., kedd
2015. január 5., hétfő
Böjte Csaba atya
Böjte atyáról idehaza bizonyos körökben szinte mindenki hallott már. Mégis érdekes lehet, miként hallottam róla először.
Talán még a múlt évezredben történhetett, amikor Róbert-testvérrel összefutottam pár napra Sopronban. Hihetetlen élmény volt hallgatni a történeteit, egyszerűen a személyisége is fantasztikus volt és ez átjött a mondandóiban is. Az az érzésem, így utólag megfogalmazva, még ha gyengék, vagy üresek is lettek volna a sztorijai, a személyes varázsa akkor is nagyszerűvé változtatta volna, de a történetek is fantasztikusak voltak. Tőle hallottam pár ferences testvérről, akik teljes bizonytalanságban egy romos rendházat és templomot néztek meg, nem tudva mit csináljanak. Majd mivel jobb nem jutott eszükbe elkezdték kitakarítani az elhagyatott, de jogilag nem a tulajdonukban álló rendházat. Egyik nap egy helyi család hívta meg ebédre az atyát, aki kifelé menet egy küszöbön ülő árva kisfiúba botlott. Éhes vagyok – mondta. Együtt mentek el a családhoz, az atya megmondta, hogy tudja, hogy nem két főre kapott meghívást és illetlenség a részéről, de ez a helyzet. Ő volt az első befogadott, aki azóta felnőtt és ma már nevelő.
Később már mástól hallottam, hogy Csaba atya mielőtt még belépett volna a ferencesekhez, úgy képzelte, hogy családot szeretne, három gyermekkel. Pontatlanul idézve a Bibliát Jézus az ő követőinek a százszorosát ígéri, mindannak amiről lemondanak érte. Csaba atya meg is kapta a 300 rábízott gyermeket.
Még egy harmadik szösszenet is eszembe jutott, amire úgy éreztem ide kívánkozik. Édesanyám vezetőtanárként, már nem is tudom hogyan, de olyan helyzetbe került, hogy kiutazott Dévára és főiskolások gyakorlatra kihelyezésével kapcsolatban tárgyalt a kinti gazdasági irányítóval. Böjte atya az egyik útjáról szinte csak beesett a rendházba és futólag egy, talán két mondatot váltott Édesanyámmal és már indult is tovább.
Ezek a személyesebb emlékmorzsák ugrottak be hirtelen Bőjte atyáról…
Talán még a múlt évezredben történhetett, amikor Róbert-testvérrel összefutottam pár napra Sopronban. Hihetetlen élmény volt hallgatni a történeteit, egyszerűen a személyisége is fantasztikus volt és ez átjött a mondandóiban is. Az az érzésem, így utólag megfogalmazva, még ha gyengék, vagy üresek is lettek volna a sztorijai, a személyes varázsa akkor is nagyszerűvé változtatta volna, de a történetek is fantasztikusak voltak. Tőle hallottam pár ferences testvérről, akik teljes bizonytalanságban egy romos rendházat és templomot néztek meg, nem tudva mit csináljanak. Majd mivel jobb nem jutott eszükbe elkezdték kitakarítani az elhagyatott, de jogilag nem a tulajdonukban álló rendházat. Egyik nap egy helyi család hívta meg ebédre az atyát, aki kifelé menet egy küszöbön ülő árva kisfiúba botlott. Éhes vagyok – mondta. Együtt mentek el a családhoz, az atya megmondta, hogy tudja, hogy nem két főre kapott meghívást és illetlenség a részéről, de ez a helyzet. Ő volt az első befogadott, aki azóta felnőtt és ma már nevelő.
Később már mástól hallottam, hogy Csaba atya mielőtt még belépett volna a ferencesekhez, úgy képzelte, hogy családot szeretne, három gyermekkel. Pontatlanul idézve a Bibliát Jézus az ő követőinek a százszorosát ígéri, mindannak amiről lemondanak érte. Csaba atya meg is kapta a 300 rábízott gyermeket.
Még egy harmadik szösszenet is eszembe jutott, amire úgy éreztem ide kívánkozik. Édesanyám vezetőtanárként, már nem is tudom hogyan, de olyan helyzetbe került, hogy kiutazott Dévára és főiskolások gyakorlatra kihelyezésével kapcsolatban tárgyalt a kinti gazdasági irányítóval. Böjte atya az egyik útjáról szinte csak beesett a rendházba és futólag egy, talán két mondatot váltott Édesanyámmal és már indult is tovább.
Ezek a személyesebb emlékmorzsák ugrottak be hirtelen Bőjte atyáról…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

